Akit igazán szeret, az állandóan remegő aggodalommal van tele.

Egész életemben a szőke hercegre vágytam, de sosem találtam rá. Helyette sokkal jobbat kaptam. TÉGED!

A csók a szerelem beszéde. Kérlek gyere, és beszélgess velem!

Rejtelmek, ha zengnek, őrt állok, mint a mesékben. Bebújtattál engemet, talpig nehéz hűségbe.

A szeretet az a kulcs, amellyel bármely szív kincseskamráját kinyithatod. Csak rajtad múlik, hogy mikor teszed a kulcsot a zárba.

Szeretnélek a karjaimba zárni. Szeretnélek ismét látni. Érezni tested melegét, ami szüntelen kéri, hogy még! Akarom a gyönyört, a szenvedélyt. Akarom a szépséget és a kéjt; ami felhevíti egész lényemet, nem kérek mást csak egy Boldog Életet!

Olyan vagyok, mint a dinamit könnyen felrobbanok, csak a megfelelő kanóc kell hozzám.

Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm! Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni!

Soha ne feledd, nem vagy egyedül, minden gondolatom Hozzád menekül! Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem, Te vagy az összes szívverésem!

Addig vagy boldog, amíg van aki szeret, aki a bajban megfogja a kezed és, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor tudod, ha már nincs veled!

Életet szerelmed ad nekem., halálom elvesztésedben nyerem. Életed nekem a mennyország, melyben gyönyörű mosolyod sose feledem!

Cukor?... Nem! Csoki?... Nem! Gondolkozzunk... Méz?... Hmm... A csudába! Egyszerűen nem jut eszembe semmi, ami olyan édes, mint Te.

Ha ezt a pár sort olvasod, magányos szívemet láthatod. Gyenge szenvedő tested ábrázol, mert ő is érzi, hogy hiányzol!

Szemedre csillagoknak fénye hozzon álmot, jó éjt kívánok! Utolsó csókom égjen ajkadon mint jó éjt csók; kívánván ezzel álmot szépet, és jót!

Unalmamba fulladt magányom, csak azt a szép órát várom, mikor újra veled lehetek. Tudnod kell: nagyon szeretIek!

A nap vigyázzon rád, ha nem vagyok veled! A Hold kísérjen utadon, ha nem fogom kezed! A szél örüljön, amikor nevetsz, de én legyek az, akit igazán szeretsz!

A szüleid biztos tolvaj űrhajósok voltak, mert elhoztak egy csillagot, és odaadták neked. És a szemedből rám ez ragyog!

Félek tőled, bár nem tudom miért, égek tőled, szerelmes szívem tiéd! Imádlak, bár nincs hozzá jogom, várlak, bár nincs rá okom!

Ábránd

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

Vörösmarty Mihály

Ha, van, ami most hiányzik nekem, azaz, aki most a telefonján az üzenetem olvassa.

Megfolyt a tudat, hogy mással vagy, más térben, de egy időben velem, és boldog vagy nélkülem!

Mikor ezt az SMS-t olvasni kezded, a küldője szívesen megfogná a segged. Mosolyodból ítélve tetszik az ötlet, kipróbálhatnánk egy kicsivel többet?

Csendes éjjel édes álom, hamar tovaszáll, felébredek, kicsi szívem vadul kalapál. Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem, szeretném, ha velem lennél, mindig csak Velem!

Reggel, mikor felébredtem, a nap fénye érintette arcomat. Olyan érzés volt, mintha simogató kezed éreztem volna arcomon.

SzeretIek, mint még senki mást. Akarlak kedvesem, ahogy még senki mást! Tied leszek, amíg világ a világ. Nekem te kellesz és soha senki más!

Eltűnődöm mennyit vártam Rád, hosszú hetek több, mint gondolnád. Eltűnődöm mennyit álmodoztam én, s mi eddig álom volt most mind az enyém.

Mindig te rád gondolok, hisz szerelmes szívem csak teérted dobog! Ha nem vagy velem felemészt a bánat, de szívem nagyot dobban, ha téged újra látlak!

Szebb, vagy mint a fénylő napsugár, nem csak egy lány csupán, több vagy, több vagy mit hittem ám.

Ez az üzenet jókedvet és boldogságot okoz!