Remélem, hogy kezed kezemből vissza nem veszed és szeretni fogsz, akkor is, mikor én már nem leszek!

Sosem tudtam eddig, milyen szép az élet, mióta ismerlek, azóta élek! Szívem lágyan összedobban, szeretIek téged napról-napra jobban!

Rám cseppen az eső, mintha a Te csókjaidat érezném magamon! Mindent megadnék, egyetlen csókodért, de, ha mással látnálak a szívem szakadna bele!

Ha el merném mondani, amit most gondolok, megtudnád, hogy rólad álmodom., ha el merném mondani, amit most érzek, megtudnád, hogy mennyire szeretIek téged.

A szerelem olyan, mint a láz: anélkül jön-megy, hogy az akarat bármilyen szerepet is játszana a folyamatban!

Őrjítően hiányzol, nagyon magányos vagyok a lelkem nélkül, a szerelmem nélkül: Nélküled. Te boszorkány, elloptad a szívem, de ne add vissza!

Olaszul Ti Amo, angolul I love U, németül Ich liebe dich, franciául meg majd elmondom, ha kettesben leszünk.

Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm! Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni!

Most pezseg a vérem, s lángol a szívem, a testembe végre visszatér a lelkem, szerelemes vagyok s nem gyűlölök boldogan ébredek, s végre örülök!

Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt, akit szeret, szeretni nem szabad.

Miért fáj a szerelem, miért kell szenvedni érte? Majd, ha minden elmúlik, megtudod miért sírtam érted.

Feladok érted mindent. Leszel cserébe a mindenem?

Hiányzol, ha nem vagy velem, édes csókjaid hiányoznak nekem. Oly jó lenne most veled lenni, S mindig csak téged ölelni!!

Csendes éjszakán elkerül az álom, gondolataimban teutánad vágyom. Álmodom felőled szerelmes meséket, minden álmom vége, hogy szeretIek téged.

Egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok, becsukom a szemeimet és rád gondolok..., halkan érted sóhajtok.

Rég lappang egy gondolat a fejemben, aprócska dobbanás itt benn a szívemben. Mondani nehéz, mégis megteszem, mert érezned kell, nagyon szeretIek!

Ha könnycsepp lennél a szememben, sohasem sírnék, nehogy elveszítselek!

Meghal a remény és meghal a lélek, egyszer még sajnálni fogod, mi semmivé lett. Ekkor már késő, meghalt a lélek: SzeretIek Téged amíg csak élek...

Ábránd

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

Vörösmarty Mihály

A világ számára csak egy személy vagy, de számomra te vagy a világ.

Amikor megláttalak nem kellett más, te voltál nekem a szívdobbanás, úgy vártam rád, ahogy még soha senki más, mégsem jött el az a szerelmes láz.

Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.

Csöndes éjszaka, ha elkerül az álom minden érzésemmel TE utánad vágyom! Suttog a némaság ábrándos meséket, mindig azt suttogják LÁTNI SZERETNÉLEK!

Reggel, mikor felébredtem, a nap fénye érintette arcomat. Olyan érzés volt, mintha simogató kezed éreztem volna arcomon.

Várlak vissza, várlak én. Karjaimba zárlak én. Tudom, visszajössz egy szép napon, visszavárlak én.

Írok, írok, kombinálok. Három tollat összerágok. Mégse tudok egyebet, csak annyit, hogy szeretIek.

Nagy örömre szolgált, hogy önnel drága hölgyem együtt járok és ebből kifolyólag állatian szeretem magácskát.

Nem tudlak feledni, bármerre is járok, szememben úgy jársz, mint egy hűséges álom. Most távol vagy mégsem feledlek, bevallom őszintén: SzeretIek!

Van 25 másodperced, hogy írj nekem. Ebből 15 hátra van és, ha az sms-ed nem ér ide 10 másodpercen belül, amiből 8 már le is telt, akkor jössz nekem ezer csókkal.