Keresek egy tökéletes párnát. Azt hiszem, hogy valahol a tied mellett van.
Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este, mint vad csikónak fékező húrok. Ezernyi vágyam téged vár keresve, ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok!
Kell még egyszer, hogy átölelj egy éjjel, ami soha nem múlik el. Álmodj velem és csókolj engem, kell még egyszer, hogy úgy szeress, mint régen!
Ha most ott lennék veled, elringatnálak, s, ha már alszol, füledbe súgnám: Kívánlak!
Veled van értelme a szónak, Veled születnek az álmok, Veled magamra találok! Ne hagyj el bármerre lépek, ölelj magadhoz, s szeress kérlek!
Veled akarok mindig lenni, életünknek értelmet adni! Veled akarom megosztani a szerelmem gyönyörét, s cserébe add nekem szíved hű szerelmét!
Vajon tudod e, mi ez a láz, ami bennem ég? Vajon tudod e, mit teszel, ha hozzám érsz? Égek a vágytól, hogy veled legyek!
Vágyom rád, mint sivatag a vízre, mint épp test az egészséges szívre. Kellesz nekem, mint a két kezem túl fontos vagy nekem általad létezem!
Sötét éjszaka örülnék, ha hozzád bújhatnék, szívedben élhetnék, elmondhatnám neked, mennyire imádlak és tiszta szívből, őrülten kívánlak!
Szerelmes szívem érted eped, a világon mindent megadnék neked. Éjjel-nappal arra várok, hogy egyszer veled legyek.
Szeretnélek a karjaimba zárni. Szeretnélek ismét látni. Érezni tested melegét, ami szüntelen kéri, hogy még! Akarom a gyönyört, a szenvedélyt. Akarom a szépséget és a kéjt; ami felhevíti egész lényemet, nem kérek mást csak egy Boldog Életet!
Fázom, testem hideg és reszketek. Vágyom rád, vágyom az érintésedet. Csak te hiányzol és az ölelés, melytől más lesz a reszketés. Remélem, hogy gyorsan ideérsz.
40 fokos lázzal nyomom az ágyat, de nem a betegség kínoz, hanem a bánat. A bánat, hogy nem vagyok Véled. A bánat, hogy nem látlak Téged!
A szerelem olyan dolog amitől az ember súlyosan megsebesülhet... Kérlek, pusztíts el!
Add nekem az álmod, mely lelkedben, add nekem a szerelmed, mely szívedben él. Add nekem magadat, testedet, lelkedet és én Örökkön-örökké szeretIek!
Meddig kell várnom még, hogy Veled legyek, hogy érezzem ajkad, tested, szerelmedet. Csókjaimmal édes álomba ringatnálak, s, ha már alszol, füledbe suttognám: Kívánlak.
Melletted lenni minden vágyam, csókolni tested puha forró ágyban! Szerelmes szavakat suttogni füledbe, szeretIek, míg élek kedvesem örökre!
Mosolyog a felhő, mosolyog az ég is, ha lefeküdnénk, mosolyognék én is!
Ne gondolj másra, egyedül rám, hisz én tudnálak csak szeretni igazán. Messze távol tőled szomorúan élek, szívem azt súgja látni szeretnélek!
Nélküled üres, kihalt a világ, jöjj kedvesem, úgy vágyok rád...
Őrjítően hiányzol, nagyon magányos vagyok a lelkem nélkül, a szerelmem nélkül: Nélküled. Te boszorkány, elloptad a szívem, de ne add vissza!